Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- Az összes »
jippi
Kedden interjú, ez már egy jó hír. :) Ha nem is vesznek fel gyakorlásnak mindenképpen tökéletes.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
...
Mögvagyok. Ennyi. A leadott cv-ket nem is számolom.
Most ennyi telik tőlem.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Birkanyírás
Levágtam a gyerekek haját. Csongor maga kérte a rövid frizurát amilyen Simikének van (unokatesó) Éduának meg folyton a szemébe lóg a haja, így minden berzenkedésem ellenére kénytelen voltam neki egy frufrut nyírni.
Nem is áll neki rosszul, ráadásul ő is nagyon boldog, mert szerinte most olyan lett mint Hermione a Harry Potterből.
Majd lesz fotó is, csak töltődjön fel a gépem! :)
pánikroham
...sírás fojtogat, francba...
A játék sem segít meg a beszélgetés sem. A süti sem amit Mashu csinált.
Szégyenlem magam, hogy Édua vigasztal...
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Az év vihara - frissítéssel
Tegnap este csak kis ízelítőt kaptunk belőle. Mikor elmentem egy barátnőnk kislányáért (úgy este nyolc körül) akkor dombra fel erős hátszéllel mehettem, lefelé viszont kifordította az esernyőt és eléggé meg kellett küzdeni vele.
Ma reggel dörgésre ébredtem és a villámok is egymás sarkában csapkodtak, aztán szélcsend, csak a zuhogó eső. Majd húsz perc napsütés. Azután újra eső. Egyre durvább, azt hittem a hangokból, hogy már a lépcsőházban hömpölyög - a mi lakásunk utcaszint alatt van, szóval ez nem lenne szerencsés - de szerencsére csak az ajtókat verte olyan erővel, hogy megijesztett.
A szél meg átfújt a duplaüveges ablakokon valahogy, mert végigsüvített a lakáson. Erre ébredtek fel a gyerekek.
Szélcsend, esőcsend.
Jött a postás.
A levél, amit bedobott teljesen el van ázva... alig mertem kinyitni, nehogy darabokra szakadjon.
Most 9:56 van, húszperces napsütés után ismét kezd beborulni.
Na kíváncsi vagyok mi lesz még ebből.
12:22 ismét dörög, villámlik.
15:00 néha eső és hatalmas szél.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Események
1.
Fájt a fogam hetek óta, de a fura az volt, hogy nem egy fog fájt, nem az ínyem, hanem zsibbadt, fájt az egész.
Eljutottam fogdokihoz,, aki betömte az egyik felső bölcsességfogamat (majd ki kell húzni) és kiírt öt napra elegendő antibiotikumot.
Na és mikor fájdul meg az ember torka? Naná, hogy gyógyszerkúra alatt. Úgyhogy elég ramatyul érzem magam. Blöööö...
2.
A tegnapi angolozáson az olasz csávó mellettem pofátlanul lelesett minden megoldást rólam. Ez nem baj, hiszen csak magát csapja be vele mást nem, végül már odatoltam elé a lapomat mikor kész lettem. De a legjobb az volt mikor a tanárnő feltett egy kérdést, a srác megkérdezte tőlem a választ, majd bekiabálta mint saját megoldását.
(Na akkor már pukkadtam a röhögéstől).
Sebaj, a végén jót beszélgettünk a tanárnővel mikor mindenki elment. :)
3.
Munka még mindig nincs, de igyekszem, hogy ne érezzem magam (túlságosan) szar embernek miatta, bár ez elég nehezen megy.
Egyszerűen nem értem mi a gond velem, a CV-mmel... nem értem, nem értem...
4.
Zuhog az eső, már két napja. Hol ilyen, hol olyan.
Mikor hoztam haza Csongort ma a suliból úgy jártam mint a Bridget Jones... nézd a videót 2 perc 20-nál. :)
Szóval először elölről terített be minket egy autós vízzel, majd mikor megálltam a gyerek előtt, hogy letörölgessem, beterített egy másik hátulról. Legalább ebből már a kicsi nem kapott.
5.
Péntek van és ha nem megyünk vendégségbe, akkor összebújok a pupicsokkal és csapunk egy nagy filmnézést este! :)
Szemészet - Budapest
Ezzel a történettel is már régóta adós vagyok.
Mikor egy hónapig Pesten voltunk, történt, hogy Édua nagyon fájlalta az egyik szemét. Szúrta, csípte, de kis pislogás után elmúlt neki. Elsőre arra gondoltam biztos szempilla ment bele, aztán a sokadik után elszaladtam vele a helyi rendelőintézet szemészetére.
Nagy okosan otthon felejtettem a gyerek tajkártyáját, de már nem volt idő visszafordulni. Első körben elhajtottak a 'csába, hogy mit képzelek, mit keresek itt tajkártya nélkül. Mondtam, hogy mivel ide van regisztrálva a gyerek, abban reménykedtem, hogy benne lesz a gépben. Hát nincs, viszlát!
Átszaladtam a gyerekrendelőbe, hogy elkérjem a gyerek kartonját, de mondták, hogy áá az nem kell, elég a tajszám is nyugodjak meg. Nagyon-nagyon édesek voltak, le is írták nekem a tajszámot (ezt én is tudtam, be is diktáltam) de persze ez sem volt elég, erre a gyerekrendelő asszisztense áthozta a gyerek kartonját a betegirányító-hölgyhöz.
Végre-végre eljutottunk idáig, erre mi a következő kérdés?
- Mit szeretnének a szemészeten?
- Valami szúrja a gyerek szemét.
- Belement valami?
- Nem tudom kérem.
- Akkor nem engedhetem fel magukat.
- De fáj neki, nézze meg milyen vörös.
- Akkor sem mehetnek fel amíg nem biztos benne, hogy belement-e valami.
- És ha azt mondom biztos vagyok abban, hogy belement valami?
- De most mondta, hogy nem tudja biztosan...
Akkor már forrt az agyam az idegtől, de nem hatotta meg a kétségbeesésem. Azért annyi tellett, hogy udvariasan megköszönjem a szemétségüket.
A Péterffy utcai gyerekszemészet zárva volt már akkorra azért sem oda szaladtam a gyerekkel.
Másnapra halasztottuk hát a dolgot.
Másnap a Péterffyben nagyon kedvesen fogadtak minket és kiderült, hogy a lányzó szemében bizony két rozsdadarab van. Valószínűleg hintázás közben, játszótéren szerezte.
SOHA-SOHA ne nézzen fel a gyerek hintázás közben!!! Ez a nagy tanulság. :)
Volt nagy ijedelem a részemről, mert doktornéni meglátva milyen aprócska az én lányom, elsőre mondta, hogy ilyen pici gyerek szeméből általában csak altatásban tudnak kivenni rozsdát, mert nagyon mozgatják a szemüket.
De azért felajánlotta, hogy megpróbálkozik vele és végül sikerült!
Olyan nagyon-nagyon büszke voltam a lányomra és a dokinéni is meg az asszisztensnéni is csak néztek nagyokat, hogy mire képes ez a csöppség, hiszen még felnőttek sem bírják ha a szemüknél kotorásznak ilyen éles bigyókkal. Ő meg kitartóan csinálta amit mondtak neki, nem is pislantott. Csak akkor ijedt meg picit mikor megkapta az érzéstelenítő szemcseppet, mert az csípte.
Ezúton is szeretném megköszönni a Péterffy Gyerekszemészet minden dolgozójának és persze a kedves portáshölgynek is a kedvességét, és segítőkészségét, meg a Csengery Rendelőintézet Gyerekrendelő munkatársainak is akik megpróbáltak mindent, hogy átjussunk a betonfalon a szemészetre.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Hiánypótlás - szülinap
Elmaradt a születésnapi képes beszámoló ezért most pótolnám (mielőtt tényleg kikapok a családtól:))
Édua azt kérte, hogy menjünk el a Természetrajzi Múzeumba Londonba a jeles nap alkalmából.
Őszintén szólva én nem csípem a dinókat, se a majomszabásúakat ezért nem készítettem túl sok felvételt odabent, de az épület lenyűgöző.
A lányzó kapott szülinapos cicafület és kitűzőt is, íme:
Múzeumozás után sétáltunk egy hatalmasat, South Kensingtonból metróval át a Picadilly Circus-ra, onnan végig a Regent Street-en, majd Oxford Street, Marble Arch , természetesen Hyde Park és innen irány a Buckingham Palota majd onnan szintén gyalog a Victoria.
Biztosan van aki felismeri, hogy ez melyik áruház kirakata. Én elfelejtettem.
Ez meg itt Hamupipőke töke és az egerei, a kép előterében persze a szülinapossal. :)
A Buckingham Palota előtt.
Ez meg már az itthoni ünneplés Mindenszentek előestéjén (a lányt Vámpírnak festettem ki, saját kérésére)
Csongorról is egy kép.:)
Ez annyira tetszik, olvassa más is!Szeretettel mindenkinek
Köd és hideg van odakint. Ilyenkor lehet meséket írni. Meleg tea mellett Loreenat hallgatok.
Jusson nektek is valami ebből a szépségből :)
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Pofonok
Néha az ember onnan kap pofont és akkor, ahonnan és amikor nem számít rá.
Ez rossz. De még rosszabb akkor, mikor pont meghoztál egy nehéz döntést és ez a pofon arra csábít, hogy visszakozz...
Szar ügy.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Terepmunka
A mai napon ismét iskolába kell mennem, pontosabban megyünk ki a szabadba dolgozni.
Nagyon kíváncsi vagyok mit csinálunk majd. Egy kedves csoporttársnőm elvisz autóval csak egy kicsit kell vonatoznom.
Most csak ennyi voltam. Este teszek fel fotókat ha jól sikerülnek. :)
#392
A fiam már a negyedik felnőtt-tányérnyi paradicsomlevesénél tart (amibe természetesen betűtésztát főztem)és azt mondogatja közben:
- Anya én olyan nagyon szeretlek! Annyira hiányoztál az iskolában!
Ezért érdemes ilyen kulináris műalkotásokat készíteni, nem? :)
Ráncfelvarrás II
Szóval visszakerült a linklista az oldalra (pár hiányzik belőle - kérlek titeket, hogy küldjétek el nekem a blogjaitok linkjét, már aki nem találja ott). :)
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
#390
Sajnos a "kisöcsémet" ma reggel fel kellett tennem a gépre, a gyerekeknek elkezdődött az iskola és már kész vagyok a mai háztakarítással is. A mai napra húsz CV-küldést terveztem.Már nem is számolom mennyinél tartok.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
#389
Ideges vagyok, feszült. Már üvöltöttem ma Csongorral, pedig rohadtul nem akartam. Kiborít. Persze érzi, hogy gondom van ezért elkezd ő is nyávogni, hisztizni. Szándékosan elmegyek a közelükből ilyenkor, hogy ne akasszanak ki. Tíz perc elég lenne, hogy lenyugodjak, Édua megérti, megsimogat és arrébb megy. Máris sokkal könnyebb, megpuszilom, visszasimogatom. De Csongor nem, ő nyomja a dumáját (ezt akarok, azt akarok) és jön utánam és csesztet és ha ügyesen ki tudom kerülni a konfliktust vele - elszaladok a konyhába reggelit csinálni - akkor a tesóját kezdi el izélgetni, hogy nyafogás és kórusban üvöltős hiszti legyen a vége ami miatt oda kell menjek és rendet tegyek.
Tíz percet kérek! Egy kakaónyi időt.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
A hatodik szülinap
Ugyanilyen enyhe október vége volt hat évvel ezelőtt Pesten, mint most itt Angliában. A csípős reggeleket kellemes fű- és levélillatú napsütéses délelőtt követte.
Nagyon izgatott voltam már ilyenkor hat évvel ezelőtt. A Schöpf-Mérei császáros őrzőjében feküdtem a másnapi szülésre várva. Aludni nem tudtam és Mashu se lehetett mellettem. Hallgattam az utca zajait és próbáltam lélekben felkészülni arra, hogy másnap megláthatom a picike lányunkat.
De hát erre a sok szépségre és örömre nem lehet felkészülni. :)
Sok boldogságot kívánunk neked gyönyörű kislányunk!
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Pofáraesés
...na innen lesz szép felállni. Remélem azért a három ledolgozott napot kifizetik.
Édesek vagytok, hogy velem örültetek meg minden, de nem alakultak jól a dolgok pedig már kezdtem beleélni magam mert nagyon tetszett a munka. Most nem szeretnék bővebben beszélni erről. Keresek tovább melót.
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Skandinávia
Előre jelzem: imádom, hogy van munkám! :))) Még az sem nagy baj, hogy most csak ötnapos és az alább leírtakon tényleg nevetgélek, nem veszem magamra. :)))
A jelenlegi munkatársaim majdnem mind angolok. Némelyik csapatnál eléggé fel kell kötnöm a gatyámat, hogy értsem őket, mert nem a "BBC Learning English" meg a "Blackbird" stílusában beszélnek. Néha örülök, hogy a pergő szóáradatból megértek minden negyedik szót. :)))
A tegnapi egyik csapatban megkaptam a fejemre, hogy mennyire utálnak minket akiket az ügynökségtől küldenek. Azért bosszantjuk őket, mert veszélyben érzik a munkájukat, ők sok-sok éve itt melóznak és nincs is hiány munkásban szóval nem értik miért jövünk.
De persze ez nem személyes, én szimpi vagyok nekik...
Ezután a mondat után szállt be az egyik csapattagom a kocsiba ezzel a felkiáltással "bloody immigrants!" (kb. szemét bevándorlók).
Én már kész voltam nagyon röhöghetnékem volt.
Hétfőn meg ülök a pergőnyelvűek között mikor elkezdenek beszélgetni Izlandról. Első körben tisztázták, hogy nem vicc az ország, hanem tényleg létezik. Azután egyikük biztosra állította, hogy Norvégia és Svédország között van és Skandinávia része.
Nem akartam kijavítani őket, hogy még azért is utálhassanak mert okostojás vagyok elég nekem a bloody immigrant meg az ügynökséges ember szerep. :))))))))
Ja és ezt még elfelejtettem: nem tudják megtanulni a nevem, se úgy, hogy Emo, se úgy, hogy Em se úgy, hogy Ímo... ezért Emmának hívatom magam, így mindenki más boldog én meg szokom az új nevem.
Munkakeresés
Mikor augusztusban ideköltöztünk, azonnal elkezdtem körbetapogatózni munkafronton, elküldtem pártíz cv-t, regisztráltam fejvadász irodánál de semmi visszajelzést nem kaptam.
Mikor visszajöttünk szeptemberben ismét lázas munkakeresésbe kezdtem, mert a brightoni melóimat fel kellett adni és végre szerettem volna egy rendes, nyolcórás munkát. Nem számoltam meg hány posztra jelentkeztem (szerintem már megvan a száz) és a legkülönfélébb helyekre/munkaterületekre. Persze voltak olyan álommelók is közötte, hogy jegyszedő a Towerban, meg teremőr Hampton Courtban, de hát merjük nagyot álmodni! :)))
Végül egyszer csak csoda történt, mert behívtak egy állásinterjúra múlt hét csütörtökön. Első körben egy halom papírt kellett kitöltenem és még nyelvi teszt is volt hozzá, utána az ügynökség egyik emberével kellett elbeszélgetnem. Nagyon tetszettem neki, mert azonnal meg is mondta, hogy bent vagyok a holnapi nagyinterjún és rengeteg tanácsot adott, hogy mit mondjak még el másnap, mibe öltözzek stb... Hazafelé menet még egyszer hívott, megadta az időpontot és ismét elmondta a fontos tudnivalókat.
Másnap kicsíptem magam - ahogy tanácsolta -, és időben megjelentem a fő-fő-főnök előtt (délelőtt még hívtak egyszer, meg a folyosóra is kihívott az ügynök előtte beszélgetni, hogy biztos jól felkészültem-e). Nem mondom, hogy nem remegett a térdem. :))) Ez egy csütörtöki napon történt, még aznapra választ ígértek. Nem hívtak. Szomorú voltam.
Aztán péntek du. felhívtam őket, az ügynök teljesen el volt ájulva tőlem és ugyanezt mondta a fő-fő-főnökről is. Ráadásul csodálatos hírt közölt, nevezetesen azt; annyira jól sikerült az interjú, hogy magasabb posztba szeretne engem elhelyezni a megpályázott helyett.
Hétvégén hoz döntést hova tudna elhelyezni engem és kedden hívnak ezügyben.
Hát meg kell mondanom, hogy a felhők fölött repkedtem egész hétvégén.
Aztán vártam a hívást kedden, de nem jött. Szerdán ismét én telefonáltam. Nem volt bent az "ügynököm" ezért egy kollégájával beszéltem, aki azt mondta, hogy úgy tudja azok az állások be vannak töltve. De várjak, biztos hívnak majd.
Nem hívtak.
Pénteken hívtam őket.
Nagyon sajnálják, de jelen pillanatban nem tud elhelyezni a fő-fő-főnök, mert tele a létszám, de maradjunk kapcsolatban.
Ekkorra már eléggé kiakadtam és mert az ügynök hölgy eszméletlenül segítőkész és édes volt végig, szinte könyörögtem neki, hogyha tud bármilyen munkát szóljon. Mondta is, hogy van egy "temporary"ha az megfelel.
Lecsaptam rá természetesen.
Este még visszahívtak, megbeszélni a részleteket és elvileg hétfőn kezdek, de nagyon izgulok, hogy ez tényleg igaz legyen.
Az egész üggyel kapcsolatosan pár dolgot azért nem értettem:
- az ügynök és a főnök szerint is túl jó voltam a megpályázott posztra, másikat akartak felajánlani, de hogy azt betöltötték, miért nem ajánlották ki nekem az eredetileg megpályázottat?
- ha esetleg az egész hazugság volt, mármint ez a "másik, magasabb pozícióba akar téged, mert olyan annyira jó vagy" annak mi értelme volt? Miért nem küldtek el a búsba ahogy szokták, hogy bocs az állás betöltve???
Volt egy hétvége mikor picit mertem hinni a tündérmesékben...
Ez annyira tetszik, olvassa más is!
Pech vagy törvényszerűség?
Kicsit morcos vagyok. Immáron harmadszorra fordul elő, hogy az Icelandos húst felengedés után ki kell hajítani mert büdös.
Ti is jártatok már így? Vagy ez egy speckó büdös húsos Iceland???
Utolsó kommentek
- Birkanyírás, baudolinA: De ugye kócosak még? :) »
Legnépszerűbb posztok
- Anyamadár kávéháza (2144)
- Anglia - 2009-es árak (1740)
- Autóvásárlás Angliában (1138)
- Fogamzásgátlás III - Óvszer és hüvelyi barrierek (774)
- #369 (684)
Legtöbb komment
- Anglia - 2009-es árak (28)
- Pofonok (18)
- pánikroham (17)
- A hatodik szülinap (17)
- Pofáraesés (11)
Kategóriák
- Anglia (110)
- anyadolgok (179)
- család (43)
- dühöngő (12)
- film (3)
- gyerekdolgok (86)
- hiszti (8)
- kirándulás (16)
- konyha (5)
- női_dolgok (4)
- Régészet (7)
- születésnap (4)
- utazás (8)
